fruzsinap.

ma voltam fent táncon. ismét. de ma már beszéltem Attilával. tulajdonképpen örült nekem. vagyis úgy tűnt. szóval ez is elintézve. ma voltam a városban A Fruzsival. dzsaszta milyen volt. csináltunk végre képeket. voltunk tejázóba. a zöldsárkányba. meg is adtuk a módját annak, hogy mi teát iszunk. kis süti . kandispálca. + citrom. meg volt. és a az én+te ezt ittuk. qva finom volt. akkor utána voltunk a hősökön, vh n. midenhol. halál közeli élményem is volt , de élveztem. ahogyan megyünk fel az avas mellett, ott van az a felfele izélő lépcső és az oldalára álltam és felmásztam. utána kimentem a korlát elé és jólesett. jó volt lenézni fruzsiékra. minden olyan nyugodt volt lent. minden nyugodt volt, amíg el nem fogyott az út. aztán átmentem a piroson, miközben igen , jöttek az autók. nem nem érdekelt. csak mentem. és nem érdekelt semmi, senki. domi kérdezte mi baj, mondtam, hogy semmi. egyszerűen csak merengtem az életen. hogy vajon az a barom is micsinálhat. nem tudom. nem is érdekel. mert megtudtam amit akartam. nincs értelme. nem fogok itt mindent megtenni. ki kéne mennem feltölteni a borsodis poharamat valami környezet barát ellenes bubis löttyel. ezt fogom tenni.vártamm,várok,reménykedek ennyi.