80.

Kint fagyott. Rémisztő sötét volt. Manhattan történelmében, ez volt a leghidegebb, és legdermesztőbb téli este. A legtöbb ember otthon ült a családjával a kandalló előtt. Ahogy a sétáló emberek morajlottak, az utcákon különbözőbbnél-különbözőbb sálakban. Köztük volt egy nő Bell, aki feltűnően gyönyörű volt. Nem volt rajta smink, se jól meg csinált frizura. Ki volt pirosodva arca, a csípős téli széltől. Talán minden férfi álma lehetett. De őt hidegen hagyták a férfiak. Mert tudta, hogy ha eljön a "nagy ő"azt úgy is észre fogja venni. Híres újságíró volt. Egy kis lakása volt, a legforgalmasabb utcán. Szeretett ott lakni. A szomszédja egy idős házaspár volt, akik minden este pontosan 7 órakor elmentek sétálni. Egymásba karolva indultak el a fekete semmiségbe. A másik szomszédja, egy fiatal művész pár volt. A lány gazdag családból származott, és színésznőnek tanul. A fiú szegényebb családból való, és festő volt. Igazi szerelmesek voltak. Soha nem mentek egymás nélkül sehova. Bell ezt az egy érzést hiányolta, hogy nincs senki akivel megossza kis lakását. Éppen nyitotta volna a kaput, amikor egy mély férfi hang szólalt meg: - Elnézést kérek, most költöztem ide. A 23 as lakást keresem, tudna segíteni.És Bell nem tudott megszólalni. Ez egy igen különös éjszaka volt. Megtudta, hogy a szomszédban lakó házaspár sajnos elhunyt, de úgy hogy egymást nézve, kézen fogva mentek el végleg.