79.

A szobájában ült. Sötétségben, egyedül, egyszer csak kopogást hallott az ajtaján. Lerohant a nagy, márvány csigalépcsőjén. Kinyitotta az ajtót, és egy levelet talált. : - 10 perc múlva legyél a ház tetőn. csók. Nem tudta ki az, nem tudta , hogy ki küldhette. De nem számított érezte, hogy csak ő lehet az. Felvette, a legszebb ruháját, és elindult a lépcsőn. Megpillantott egy szál rózsát. A kedvenc virága volt. Ezt csak egy ember tudta róla. -De ő mit kereshet itt?. Kérdően ment felfelé lépcsőfokonként. Végül kiért a tetőre. Kinyitotta az ajtót, és egy háttal álló férfi volt. Nem ismerte . Egyszer csak megfordult. És látta az arcát, a haját. Felismerte. Tudta, hogy ez ő. Azt hitte , hogy csak álmodja. Aztán közelebb lépett Christian. Végig simította bársonyos kezét az arcán. Végig futott a hideg rajta. Megölelte. Tudta, hogy soha többé nem akarja őt elengedni. Nem ismerte túl régóta, de érezte, hogy ő lesz az. Letérdelt elé. Erre nem számított. Sohase gondolta volna, hogy ezt is megéli egyszer. De megtörtént.