egy szűk, kis utca nyílik, a monroe streetről. Elizabeth , csipkés virágokkal díszített esernyőjével foglalt helyet, abban a bizonyos kávéházban, azon a bizonyos napon. Miközben kortyolgatta a habos cappucinóját, egy fekete lovas kocsi hajtott el mellette. Egy sötét hajú, igen jól öltözött férfi lépett le. Elrabolta a tekintetét.
így akarok élni. fűzős ruhákat akarok. egy esős londoni napot akarok. fekete- fehérben. kiszállok a fekete kocsiból, és pocsolyába lépek. egy kedves úr odajön, lerakja a kabátját a vízre, és átsegít. manapság ritka az udvariasság. ez hova tűnt. az emberi civilizáció előrehaladtával, a férfiak egyre bunkóbak lesznek? akkor nem szeretném, a lányomat egy ilyennel látni a házamban. vagy a nők is egyre inkább nem fogják igényelni az udvariasságot?. lehet, hogy a végén, a nők fogják kinyitni az ajtót a fiúknak ? :O csak ezt ne éljem meg. inkább halljak meg korábban, mint hogy ilyen világban éljek, ilyen emberek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése