2009. szeptember 15., kedd
109.
milyen lehet hősnek lenni. amikor az emberek úgy tekintenek rád, hogy igenis cselekedtél valamit az életben. sőt. jót. amikor felnéznek rád, és a kisgyerekek kitesznek a falukra poszterként, hogy ha felnőnek olyanok akarnak lenni. de később rájönnek, hogy csak tévhitben élnek. nincsenek szuperhősök, mindenkinek a saját lábára kell lépnie, és eldöntenie, hogy mit akar az elkövetkezőkben. célokat tűztem ki. elte magyar szak. eddigi legnagyobb álmom. meg akarom valósítani. újságíró szeretnék lenni. más emberekkel foglalkozni. egy kislánytól, nagy álmok. egyenlőre teljesíthetetlennek tűnnek. de mindent megfogok tenni. élek a hitben, hogy igen is meg tudom csinálni. a gyerekeimnek, és az unokáimnak azt akarom mesélni, hogy miket tettem az életben, és arra fogom őket is tanítani, hogy kövessék ezt az utat. ne járjanak úgy az életben, mint sokan mások, akiknek a céljaik, és az álmaik szerte foszlottak, mert nem hittek benne, hogy meg tudják valósítani. nagy szavak tőlem, kevés tett eddig. de mit is mondhatnék. más mit tett már 14 évesen. annyit mondhatok, hogy iskolába járok és családom van. semmit nem értem még el. örülök, hogy nem voltam olyan 12 éves koromban, akit mindenhova már elengedtek szülő nélkül. hogy nem voltam részeg, hogy nem cigiztem. hogy nem járt az eszem a fiúkon. nem mintha most annyira érdekelnének. valahogy más mint 2 éve. akkor még csendesebb és visszahúzódóbb voltam. nem volt ennyi barátom. ennyi fontos barátom. nem volt barátnőm akit 11 éve ismerek <3 és 3 év kimaradt a barátságunkból. örülök, hogy vannak nekem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése