ÁBÉCÉDÉNEMHALLAKNEMHALLAKNEMAKARLAKHALLLANIÁBÉCÉDÉ.

lélekvándorlás.

Mint ha másban élném ki magamat. Nem vagyok az önmagam ura. Csak megyekmegyek az árral szemben. Nem veszem észre magam mellett azokat a kis dolgokat, amiket kéne. Március óta, mióta nem írtam. Majdnem hogy feje tetejére állt a világom. Voltam lent-fönt-lent-fönt. De mégis valahogy csak a jó dolgok ragadnak meg bennem. Lassan, inkább említésképpen GYORSAN itt lesz az iskola vége. Három hónap végre. Végre, hogy nem zaklatnak ostoba vegyületekkel, vagy a szaporodás jellemzőivel. NemNEMNeMésNem. Következik a "megérdemelt" pihenésem. Foggalmam sincs mit fog hozni mostantól a nagy gimnazista életem. Talán valami jobbat szebbett kedvesebbet. Minden esetre hiszek benned valóság :)Ne hagyj cserben kérlek.

Teljesen értelmetlen dolgokon gondolkozok. Egy csepp okosság se jut mostanában az eszembe, mert mindig másra terelem a témát. Ha nem lenne az az átkozott kémia és biológia, minden szebb lenne az életemben. Nem a tanárokkal vannak problémáim, na jó részben azért is, hanem maga a tantárgy megőrjít. Ha csak belegondolok azokba a hülye vegyületekbe, elfolyt a hányinger.

Végül csak eljött megint a hétvége vége, a vasárnap. Fel se eszméltem, de fennakadásokat okozott számomra, hogy már azt se tudom milyen nap van. Hétfő után megint hétfő. Ismétlődnek minden napjaim. Talán ez volt a legmozgalmasabb hétvégém ebben az évben. Hulla fáradt vagyok, de minden éberen töltött idő megérte. Még a hét elején, úgy álltak a dolgaim, hogy csak aludni fogok egész hétvégén. De mire nem jó egy drága nővér. Péntek. Körülbelül negyed 10 kor már a Cornerben ültünk, és vártuk, hogy végezzen az előzenekar. Háromnegyed 10, és már az első sorban tomboltunk a Hmtb- ra. Szombat. Először is végre megnéztem az alíz csodaországban- t. Majd háromnegyed 7 körül elindultunk a grizzlibe. Aztán pedig irány a Vian !. Bohemian betyars, Folk error, Paddy and the rats (L), és 2 ra magasságába már az ágyamban feküdhettem.

úgy gondolom, hogy tényleg boldog vagyok.

leírhatatlan :):)

Hogy mit is mondhatnék, de ironikusabban írhatnék. Vagy én változtam meg, vagy a körülöttem lévők. De egészen helyrerázódtam. Még a néha egyedül is maradok, élvezem azt a kis csendet ami körülvesz. Csak én és a gondolataim. Majd meghallom a busz zötykölődését, vagy a villamos nyikorgását, és feleszmélek. Különös dolog történt velem vasárnap este hazajövet a villamoson. Egy pár ült mellettem, de olyan igazán boldog. A lányon nem akadt meg túlságosan a szemem, de a fiúnak valahogy annyira erős kisugárzása volt, hogy muszály volt néha egy-egy kósza pillantást oda vetnem. Mikor elbúcsúzott a barátnőjétől, leült velem szembe. Vissza fogtam magam, hogy ne vegyen észre engem. Elővett egy könyvet. És hihetetlen módon, de a kedvenc kötetemet forgatta a kezében. A szememmel a sorokat követtem. Feleszmélt, és az ajtóhoz sietett jelezni. Majd elrakta a könyvét, és leszállt. Az ablakból figyeltem, majd rám nézett és egy mosollyal mondott viszlátot.