leírhatatlan :):)

Hogy mit is mondhatnék, de ironikusabban írhatnék. Vagy én változtam meg, vagy a körülöttem lévők. De egészen helyrerázódtam. Még a néha egyedül is maradok, élvezem azt a kis csendet ami körülvesz. Csak én és a gondolataim. Majd meghallom a busz zötykölődését, vagy a villamos nyikorgását, és feleszmélek. Különös dolog történt velem vasárnap este hazajövet a villamoson. Egy pár ült mellettem, de olyan igazán boldog. A lányon nem akadt meg túlságosan a szemem, de a fiúnak valahogy annyira erős kisugárzása volt, hogy muszály volt néha egy-egy kósza pillantást oda vetnem. Mikor elbúcsúzott a barátnőjétől, leült velem szembe. Vissza fogtam magam, hogy ne vegyen észre engem. Elővett egy könyvet. És hihetetlen módon, de a kedvenc kötetemet forgatta a kezében. A szememmel a sorokat követtem. Feleszmélt, és az ajtóhoz sietett jelezni. Majd elrakta a könyvét, és leszállt. Az ablakból figyeltem, majd rám nézett és egy mosollyal mondott viszlátot.

Nem is rossz. Sőt jóérzések lappanganak bennem. :D Eldöntöttem, hogy nem fogom elpazarolni erre a szombat délelőttömet, mivel van más, sokkal inkább hivogató dolgom. Jaj istenem annyira várom áhhhhhh LLL meg a másik meg a másik. Na már csak egy dolog sikerüljön::)

:)

Egy olyan napot ünnepelni, ami engem kicsit se izgat, és még csak a figyelmemet se kelti fel. Utálom a valentinnapot, mindenki nyáladzik és érzelmeskedik. Tartsd meg magadnak.

Ne foglalkozz az én dolgaimmal. Törődj a saját problémáiddal, és ne azzal pazarold az idődet, hogy holmi ócskaságokba próbálsz életet lehelni, hanem az élő dolgokat tartsd még meg egy ideig épségben. Aztán ha mindent elrendeztél a életedben, talán az én világomba is betekintést is kaphatsz. De addig semmi. Koncentrálj, és csak az a bizonyos "sárga" köves úton közlekedj.

Reménytelen szálakat próbálok összekötni, párosítani, hogy végre megtaláljam azt az utat, vagy ösvényt, amit életem végéig követni akarok. Még ha egy-egy gubanc is utamban áll, kellő akarattal és kitartással , meg tudom oldani, vagy egyszerűen csak tovább lépek, és a gondokat magam mögött hagyva, soha se nézek vissza. De mi van, ha még is a rossz útra tévedek. Te a jó irányban mész tovább, én meg nem tudom, hogy milyen veszélyek várnak még rám. De talán egy kis utca, nyílik meg előttem a sötét jövőben.