Fedetlen. Tiszta, és sima. Tükörfényes. Érintetlen. Néhol vékonyabb, máshol pedig vastagabb. Pihe könnyűnek érzem magam, amint a jégre lépek. Majd elindulok befelé. Minden egyes lépésnél, a szívem nagyot dobban és , még nagyobb levegőt veszek. ' Tényleg beljebb akarsz menni? ' Körülnézek, de a hófödte tájon kívül, semmi sincs a közelemben. Lépéseim egyre nehezebbé, és félelmetesebbé válltak. Mihelyst a cipőm talpa ismét a jeget súrolja, valami más hallatszik. Egy apró, de még is mély repedés. A szememmel a partot kerestem, de nem látszott,hiszen az a gyönyörű de még is "visszataszító" köd borított mindent. Lassan, és megfontoltan haladtam tovább. De egy rossz mozdulat által, már csak a jég hideg vízben találtam magam, majd ugyan azt a hangot hallottam.