Fedetlen. Tiszta, és sima. Tükörfényes. Érintetlen. Néhol vékonyabb, máshol pedig vastagabb. Pihe könnyűnek érzem magam, amint a jégre lépek. Majd elindulok befelé. Minden egyes lépésnél, a szívem nagyot dobban és , még nagyobb levegőt veszek. ' Tényleg beljebb akarsz menni? ' Körülnézek, de a hófödte tájon kívül, semmi sincs a közelemben. Lépéseim egyre nehezebbé, és félelmetesebbé válltak. Mihelyst a cipőm talpa ismét a jeget súrolja, valami más hallatszik. Egy apró, de még is mély repedés. A szememmel a partot kerestem, de nem látszott,hiszen az a gyönyörű de még is "visszataszító" köd borított mindent. Lassan, és megfontoltan haladtam tovább. De egy rossz mozdulat által, már csak a jég hideg vízben találtam magam, majd ugyan azt a hangot hallottam.

Először betűk, szavak, majd mondatok fogalmazódnak meg bennem. Minden egyes sorban új élményeket vetek papírra. És ha nem tetszik, pár mozdulat, és a lap ismét tiszta, és üres. Annyi mindent tehetek. Rajzolhatok köröket, esetleg boldog mosoly. Vagy talán firkáljam össze? Esetleg vágjak ki belőle valamit, vagy tépjem szét? Vagy simán csak hajtogasam össze, vagy gyűrjem és dobjam ki? Vagy levelet írjak? Netán bosszút?

Rettegni valami olyantól, ami talán meg se fog történni. De ha még is, mindig a legrosszabbra számítunk. Nem gondolunk bele, hogy tehetnénk is ez ellen, hogy ne történjen meg. Rettegek. Félek. Félek, hogy nem fog sikerülni. Ha nem sikerül, csalódást okozok, és nem viselném el. Csalódást okozok magamnak, és többször nem tudok a tükörbe nézni. Annyi gondolat kavarog fejemben, és hogy szorítsak helyet még benne? Felejtsek el régebbi dolgokat emiatt?

Szóval tényleg létezik tiszta, és örömteli boldogság. Minden ember, az életében ezt keresi, talán csak egy pillanat az egész, vagy több hétig, akár hónapokig tart. Bármeddig is, élvezni kell, minden egyes mozzanatát. Sokan megtalálják ezt a fázist az életükben, és onnantól kezdve soha nem engednék el, a sajátjuknak akarják, és nem szeretnék megosztani mással, hiszen akkor máris veszít a varázserejéből. Ha minden embernek adnák egy napra, igaz boldogságot, vagy szerelmet , biztos hogy a hátralevő életében, máshogy állna az egész világhoz. Hiszen átélhették azt, amit valaki örökké keres, de még se találja meg. De épp az a probléma, hogy lehet, hogy pont előtte van, csak nem veszi észre, hisz ebben a rohanó világban, senki se törődik a legapróbb dolgokkal.

Mennyi furcsa gondolat egyszerre. Vajon ez a sok információ hol fér el? Abban a kis fejben, ami minden egyes embernek van? És , hogy tudunk, mindent "elmenteni". És aztán ismét- meg ismét újra felidézni ugyanazokat az emlékeket, eseményeket, verseket, vicceket. Szóról- szóra. Vajon hol vannak ezek? És kézzel miért nem lehet megfogni ezeket. És miért nem lehet kitörölni se?

last...in 2009

Az a bizonyos utolsó 1 óra. 52 perc még 2009 ből. De, hogy őszinte legyek nem annyira dob fel ez az egész, hiszen csak még egy év. Még hány, meg hány évet megélhetek, mint egyedülálló, mint nyugdíjas, mint boldog, mint szomorú, mint szerelmes ember. Sok év áll még előttem, és ahogy haladunk, az évekkel, annyival több lesz a hátunk mögött. És ha megállunk egy pillanatra, és belegondolunk, rövid időnek tűnik, pedig nem. Hány meg hány szilveszter este, hol egyedül, hol szeretekkel, hol barátokkal körülvéve. Minden évben, más és más lesz ez az este. Lehet, hogy eltervezed, és teljesen már lesz az eredmény, de úgy is örülni fogsz neki, mert az emberben van egy különös sponteanitás, ami élvezi, ha valami még se a tervek szerint alakult. Talán mire az utolsó bejegyzésemet írom most, lehet, hogy már vége is az évnek.