Nem szeretem a havat. De a ma különleges volt. Kinéztem az ablakon, és minden fehér volt. Mindent beborított a hó. A szokásos anya kötötte sapkában, megindultam felfedezni ismét a világon. Leültem a szokásos kis helyemre a 69- esen. Leszálltam, és sétálni kezdtem. Belefeledkeztem a lehulló hópelyhekbe, amik mind a kabátom vállára estek. Aztán tovább villamossal. A megszokott tömeg. Elbambultam. És csak arra eszméltem, hogy a zebrán sétálok át. Egy öregember dúdolt mellettem, karácsonyi dalokat, és megkérdezte tőlem, hogy az ünnepek közeledtével, nem tud ajándékot venni a családjának, és hogy pár forinttal megsegíteném. Máskor, meg se hallanám, de úgy éreztem, hogy most én is adhatok. Adtam neki, 200 Ft- ot. Úgy gondolom, hogy ez nekem csak egy csokira telik ki, de rajta segíthetek. A karácsony mindenkiből mást hoz ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése