new year s eve...

Mennyi hosszú óra, és perc van még hátra, addig a bizonyos pillanatig. Mindenki önzetlenül élvezi még az évnek, az utolsó mozzanatait, érzéseit. Aztán eljön az a bizonyos 00:00. De ne szaladjunk ennyire előre. Amíg te azzal törődsz, hogy a pezsgős poharad soha ne ürüljön ki, és, hogy mint, te a házigazda, eközben még azzal is foglalkozol, hogy minden meghívott személy, családtag, és barát jólérezze magát, és elvegyüljön, az ismeretlenek között. Miközben elégedetten sétálgatsz, az emberek között, ők végig gondolják az évet, hogy miket csináltak, miket rontottak el, vagy hogy miket tettek szebbé- jobbá. Minden egyes mozzanat, végig fut az agyukban, de a végén mindegyik ugyan arra jut. Hogy nincs mit tenniük, ennek az évnek már úgy is vége.

Nap mint, nap fel kel az ember, újjab kihívásokkal, és célokkal.Amint lefekszik, egy kis darab saját magából, a múltba vész, de egy nagyobb darab, arra vágyik, hogy a jövő dolgai elmélyedjenek benne. Minden nap egy új ember lehetnél, új érzésekkel, új barátokkal, de neked úgy is a régi kell. Mert a legtöbb ember, nem akar nap mint nap más lenni, hanem a megszokott körülmények között élni tovább, és nem akarja, hogy a külvilág hatással legyen az életére. De vannak olyanok, akik szívesen megváltoznának, mert vagy elkövettek már hibákat, vagy félnek attól, hogy elkövetnék. Sajnos, mi átlagos emberek, nem vagyunk erre képesek, hogy bármit is megváltoztassunk ebben a világban.

Furdall valamiért a kíváncsiság.Hogy miközben, én írom a blogom, a világon a többi ember, vajon mit csinál, ebben a másodpercben.

Minden tervem romba esett. Nem lesz az amit akartam volna.

Christmas..

Istenem, már olyan közel van. És még annyi mindent kell csinálni. Mit is? Fogalmam sincs mihez kezdjek. De amit kértem, remélem megkapom. De nem is az ajándék a fontos leginkább. Hanem valami más, csak vannak emberek, akik nem veszik észre.

winter...

Nem szeretem a havat. De a ma különleges volt. Kinéztem az ablakon, és minden fehér volt. Mindent beborított a hó. A szokásos anya kötötte sapkában, megindultam felfedezni ismét a világon. Leültem a szokásos kis helyemre a 69- esen. Leszálltam, és sétálni kezdtem. Belefeledkeztem a lehulló hópelyhekbe, amik mind a kabátom vállára estek. Aztán tovább villamossal. A megszokott tömeg. Elbambultam. És csak arra eszméltem, hogy a zebrán sétálok át. Egy öregember dúdolt mellettem, karácsonyi dalokat, és megkérdezte tőlem, hogy az ünnepek közeledtével, nem tud ajándékot venni a családjának, és hogy pár forinttal megsegíteném. Máskor, meg se hallanám, de úgy éreztem, hogy most én is adhatok. Adtam neki, 200 Ft- ot. Úgy gondolom, hogy ez nekem csak egy csokira telik ki, de rajta segíthetek. A karácsony mindenkiből mást hoz ki.

alone at new year,,

Egyedül szilveszterezni. Lehet, hogy már csak ezt érdemlem. De egyben reménykedek, hogy ő mellettem legyen.











A hangyáknak hónapokba telik a boly felépítése. De az emberek másodpercek el tudják tiporni. És mit tesznek ezután? Addig csinálják, amíg nem sikerül, újra elérni azt a szintet, amit akartak.
Pont mint a embereknél. Egyes emberek, nehezen, de egy kis önbizalmat csikarnak ki magukból, de pillanatok alatt, elveszik tőlük azt, amiért annyit dolgoznak. De nem adják fel. Feladhatják, de ha csak halogatják, egyre nehezebb lesz.

Köszönöm Máté . mindent. !

in this time...

Úgy írnék, olyan jókat mint régen.
De nincs ötletem.

satanSatansatansatanSatanM

Úgy érzem a sátán küldöttje vagyok....