.

Mondtam hogy rám ne nézz,

Hiszen így még sötétebb az ég,

Mégis csak engem láttál,

De mégis mit vártál?

Hogy majd megfogom a kezed?

És te leszel a végzetem?

Várhatsz rám ameddig csak akarsz,

Bár szíved semmit sem takar.

Csak ültek egymás mellett,

A lánnyal egy fiú állt szemben,

Ők még nem találkoztak,

De össze nem is barátkoztak.

Hiszen a lánynak választania kellett,

De ő a lépcsőn csak ment egyre feljebb.

Az ugrásra készült,

Belül, szíve rémült.

Visszarántani akarták,

De a lányt, már csak lent találták.

A fiúk térdre estek,

És újra egymással szemben.

Az évek során találkoztak,

És a gondolattal is megbirkóztak.

Hogy a lány, akit szerettek, nincs többé,

De szívükben az emlék megmaradt örökké.

Majd a lány sírjára borultak,

És arra az estére gondoltak.